Ez amolyan központi téma a nő életében. Minden hónapban megjelenik és hol nagyon örülünk neki, hol fájdalommal tölt el (és itt nem a fizikai fájdalomra gondolok), hol pedig csak a világ legtermészeteseb módján megtörténik. Jön és megy, mégis rendkívül fontos szerepe van. A ciklus egy folyamatos körforgás, mely végigkísér minket a pubertás korunktól egészen a menopauzáig. A kérdés az, hogy vajon tudjuk-e pontosan hogyan is zajlik egy ciklusunk? Mi is történik ilyenkor a szervezetünkben?
Az egész már az anyaméhben elkezdődik. Amikorra a lány magzat fejlődésében eléri a 4. hónapot és méretében a kb. 10 cm-t, addigra kifejlődnek a petefészkei, bennük a kb. 4-500 ezernyi tüszővel, melynek minegyike egy-egy kis petesejtet tartalmaz. Természetesen ebből élete során csak nagyjából 500 fog megérni, de a szervezet nagyon okos és jól beraktároz belőlük, felkészülve minden eshetőségre.
Akkor most nézzük mi is történik velünk minden hónapban. Egészséges esetben az agyunkban található hipotalamusz a hipofizis segítségével fogja figyelemmel kísérni és irányítani a petefészek hormontermelését, és ezáltal, mint egy jól képzett karmester vezényelni a női ciklus lezajlását.
A normálisnak mondható ciklus hosszúsága 28-36 nap közé tehető. A ciklus szó jelentése kör, vagyis ebben az értelemben a menstruációs ciklusnak nincs sem eleje sem vége. De mégis most válasszuk ki az első napnak a vérzés megérkezését.
Amikor egy menstruációs vérzés végére értünk, mely átlagban 4-5 napig tart, akkor a hipotalamusz egy un. GnRH (GonadotropinReleasingHormon) termelésébe kezd, melynek az lesz a feladata, hogy a hipofízisünket rávegye FSH (Follikulus Stimáló Hormon) és LH (Lutheinizáló Hormon) kiválasztására. Az FSH hormon fogja a petefészkeket ösztönözni arra, hogy termeljenek ösztrogént (és kis androgént) a tüszők érleléséhez. Az LH hormon pedig majd a beérett tüsző megrepesztését és így az ovuláció megtörténtét fogja biztosítani. A termelődő ösztrogénnek további feladata, hogy a méhnyálkahártyát megfelelő vastagságúra építse fel, hogy a majd megtermékenyülő petesejtnek kényelmes kis fészke legyen a beágyazódáshoz.
Ciklusonként mintegy 120 tüsző igyekszik beérni, de amint 1 (esetenként 2) érésnek indul, a többi szunnyadásban marad, és várja a következő lehetőséget egy hónap múlva. Amikor megtörténik az ovuláció, azaz a tüsző fala megreped és az érett petesejt kipattan belőle, ezzel megkezdi egészséges esetben 12-14 napig tartó vándorlását a petevezetőn keresztül a méhnyálkahártya felé, ahová majd, ha a megtermékenyülés megtörtént, be fog ágyazódni.
A visszamaradt tüszőburok pedig sárgatestté alakul és elkezd progeszteront termelni, így a ciklusnak ebben a szakaszában a progeszteron koncentráció az ösztradiolhoz képest 200-300 szorosára nő. Ennek azért van jelentősége, mert így a progeszteron megállítja a méhnyálkahártya tovább épülését, és elkezdi megfelelő minőségűvé varázsolni azt, hogy a megtermékenyült petesejt tökéletesen kényelmes otthonra találjon benne. Ha valamilyen okból nem történik meg a megtermékenyülés, illetve ezáltal a beágyazódás, akkor a petefészek leállítja mind az ösztrogén, mind a progeszteron termelését, majd a lecsökkent nemi hormonszintek hatására megérkezik a menstruáció és a ciklus kezdődik “elölről”. A kör bezárult.
Hát ilyen egy tökéletesen egészséges ciklus lefolyása, de sajnos manapság egyre több probléma jelentkezhet, ami felboríthatja ezt a folyamatot. De ez már egy másik cikk témája.
(Forrás: Iglói Nóra)