Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam!
F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent.
M: Nem fiam, Te tettél, de épp a „mindent” nem tetted meg!
F: Hogy érted ezt?
M: Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mond mit jelent szerinted az hogy „anya”?
F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg ilyesmi.
M: Hát ez az látod, nem ezt jelenti! A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!! De a tüzet nem csak őrizni, táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!
F: Na, de mi lett a szerelmével??
M: Megölted!
F: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem!!
M: Valóban? Akár egy háztartási gépet! S pont úgyis birtokoltad! Gondolod egy házassághoz elég ez?
F: Na, de hol hibáztam, Mester?
M: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek! Mert a nő szerelme a lekéből fakad! Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső. Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze! Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkan, elsorvadt a lángja a Fénye!
F: De mit tegyek most Mester?
M: Figyelj, s tanulj tőle!!
F: ÉN tanuljak tőle? De hát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
M: Ezt fiam. Gyengédséget! Mert ez az Ő ereje. A szíve! Messze felül van ez a Te erődtől!
F: De hogyan tehetném ezt Mester?
M: Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el! Kérdezd és hallgasd! Ne Te legyél a fontos, hanem Ő! Ismerd meg! Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik mit kíván, mit szeret! S hagyd el a kifogásaid!
F: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!!
M: Akkor bizony elvesztél fiam. Mert Ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad! Engedd meg, hogy megmutassa magát neked, szeresd, óvd, és öleld,hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a gyönyör kapuját! Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod. De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad! Ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt! Így működik! Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess! S óvd mint a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!!
F: Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz! Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!
Azt hiszitek ez mese?! Pedig nem az! Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG, benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad, de mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjúhozza? S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad?