Néhányan félreértelmezik a tükör törvényét. Fontos tudni soha nem hibákról beszélünk, nem bennünk elítélendő dolgokról, hanem figyelem felkeltésről arra, hogy ráébredjünk az elfojtásainkra, az érzelmi elakadásainkra, vagy egy elakadt helyzetre az életünkben, a vakfoltjainkra. Soha nem a helyzet maga számít, hanem az érzelem, amit kivált belőlünk. Semmiképp a „nemcselekvésre” ösztönöz, hanem a felismerést teszi lehetővé, hogy aztán feldolgozhassuk az elakadásainkat és tovább léphessünk, fejlődhessünk. Nem egyszeri esetről van szó, hanem többször felbukkanó, vagy hosszan tartó esemény, vagy viselkedés, ami folyamatosan foglalkoztat bennünket és nem tudjuk hova tenni, az mutat nekünk valamit. Érdemes elgondolkodni rajta, megérteni mit mutat, hogy fejlődjünk és haladhassunk az utunkon tovább.
Nézzük hát a törvényeket:
1. Minden, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok, bennem van.
2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál-, és engem SÉRT, az NINCS FELDOLGOZVA BENNEM.
3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem NEM SÉRT, akkor az az Ő PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak szembenézni vele.
4. Minden, amit ÉN a MÁSIKBAN SZERETEK, magamban megvan, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az EGYLÉNYEGŰSÉGÜNK mutatkozik meg.